TE MEG JÁROD RENDÜLETLEN
(Gyenis Boglárkának ajánlva) 

I. 
Csukló hajlik, ujjak nyílnak. Karok lassú hullámzása némán üzen: hozzánk beszél. Táncod maga a jelbeszéd.

Tenyered a válladhoz nyúl, majd kérést görbül két karod. Lábad mozdul, törzsed hajlik: formálódsz, kibontakozol.

Dacos ívbe feszül tested: felveszed a flamenco-pózt. Mintha megállna az idő – percnyi csend viharzás előtt. 

II. 
Felcsap a láng: pattansz, perdülsz, körülötted két szín röpköd – sötét izzás, tűzrobbanás. Forró vihar spanyol táncod!

Közeledés, távoltartás – egyesülés, szétszakadás! Felvágódik mindkét karod: büszke pózod semmivé lesz.

Megadásod vágykiáltás, kapcsolódó követelés – lágyan omló mozdulatod örömteli elernyedés…

Bőröd alatt ritmus lüktet, fényvillódzás vérbő táncod – átlényegülsz, újjászületsz, levetkőzöl, felöltözöl.

Nem hagy nyugton Spanyolország egy percre sem: feloldódtál zenéjében. Szól a gitár, Te meg járod rendületlen. 

III. 
Kemény akkord a cezúra. Jéggé dermed mozdulatod – tüzed alszik, megállt a tánc. 

Farkas László